Régi csapattársak búcsúznak: Staar Gyula és Tompa János

Augusztus 17-én, életének 79. évében elhunyt Virág Ferenc mester. Kecskemét városának Szentkirályi Tóth Vince (1915–1984) után ő volt a második olyan sakkozója, aki mesteri címet szerzett.

Amikor 1960 őszén a kecskeméti Katona József Gimnázium tanulója lett, ott már pezsgő sakkélet folyt, a fiatal történelemtanár, Iványosi-Szabó Tibor szervezésével. Már első évesként beverekedte magát az előző évben országos középiskolai sakkbajnokságot nyert csapatba, a második táblára, és ott minden játszmáját megnyerve hozzájárult az újabb aranyéremhez. Később már első táblásként ő vezette két újabb bajnoki címhez és egy harmadik helyezéshez az iskola sakkcsapatát. Már fiatalon érett sakkot játszott, jó stratégiai érzékkel építette fel állásait, nem bonyolódott áttekinthetetlen kalandokba. A tehetséges kecskeméti fiatalokkal együtt ő is járt Tóth László „sakkbirodalmába”, hallgathatta elemzéseit, tanulhatott tőle.

Bács-Kiskun megye egyéni ifjúsági bajnokságát 15 évesen megnyerve szerzett első osztályú minősítést, majd 17 évesen elérte a mesterjelölti címet. Az 1971. évi Budapest bajnokságon elért harmadik helye pedig mesteri címhez segítette.

Számos OB I-es és OB II-es mérkőzésen játszott: Kecskeméti Építők, KGM (Kohó- és Gépipari Minisztérium), BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), MÉM (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium), Pallas SE, Pénzügyőr SE. A BEAC sakkozóinak 1978–1983 között szakosztályvezetője is volt. 1975-ben, az MTK–BEAC OB I-es csapatmérkőzésen emlékezetes játszmában legyőzte Szabó László nagymestert.

Navarovszky László, aki hatással volt sakkpályafutására, mondta neki: „Lassan harmincéves vagy, ha már van diplomád, használd, és ne akarj munka mellett sakkozó is lenni!” Virág Ferenc hallgatott rá, s amint azt visszaemlékezésében írja: „1975-ben végre megfogadtam Navar tanácsát, abbahagytam az aktív egyéni versenyzést és vasárnapi sakkozóvá váltam, vagyis csak csapatbajnoki mérkőzéseken játszottam.” 2008-ban a vasárnapi sakkozást is abbahagyta. Sakkpályafutása alatt csaknem ezer versenypartit váltott, ezek játszmalapjait, precíz ember lévén, szinte hiánytalanul megőrizte.

A Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, ahol évfolyamtársa volt Faragó Iván és Tompa János. 1976-ban az egyetem szakközgazdász képzőjét befejezve doktori címet kapott, többek között Kunos Péterrel és Vígh Bélával együtt.

2020-ban Staar Gyulával közösen elhatározták, hogy alma materük, a Katona József Gimnázium győztes sakkcsapatainak tagjaitól, társaiktól összegyűjtik az emlékeiket, nevezetesebb játszmáikat. Évekig tartó munkájuk eredményét 416 oldalas könyvvé formálták, és a kis közösségük áldozatvállalásával 2023-ban megjelentették Aranyos éveink. A kecskeméti Katona József Gimnázium sakkcsapatainak két aranykorszaka címmel. Tompa János a könyvet hosszabban méltatta a Magyar Sakkhistória III. évfolyamának 3. számában. A Több mint egy könyv. Ilyen iskola csak egy van! című írásában így fogalmaz: „Szinte minden volt diáksakkozótól kaptunk hosszabb-rövidebb életrajzot vagy visszaemlékezést… Mindenki szívesen idézte föl, hogy milyen szerepe volt a sakknak az életében. Nagyon meghatóak a már elhunytakról szóló fejezetek. A könyvben megszólaló szereplők nemcsak a sakkról, hanem legtöbbször életútjuk egészéről is beszélnek, és ezzel kisebb szociográfiai körképet adnak a Duna-Tisza közén élő családokról.”

Felesége, Burghardt Gyöngyi férje halálhíréről tudósító levelében írta: „Úgy érezzük, hogy nagyon szép, eredményekben gazdag, sikeres és kerek életet élt, ez ad erőt nekünk erőt a továbbiakhoz.” Virág Feri barátai is így gondolják, és azzal búcsúzunk Tőle, amivel Ő az elhunyt gimnáziumi sakktársaira emlékező írásait befejezte:

Nyugodj Békében! Béke Legyen Poraid Felett!

Elemezte: Tompa János